Mindig olyan darabra gondolok, ami illik a hangulatomhoz, most még azon is gondolkoztam, hogy milyen zenék voltak, amiket régebben megszerettem, de már régesrég nem hallgattam. Csakis kamarazene lehetett, valami súlyosabb hangvételű mű. Schubert jutott az eszembe, és az az érzés, amit az ő zenéje kelt bennem. Melankólia, amin átszűrődik a napfény, valami édes érzés. Ma csak az első tételt.
Franz Schubert: C-dúr Vonósötös Op 163 D 956
Franz Schubert:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Franz_Schubert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése